Ami meg a napsütést illet...
Ambivalens.

Szóval, utálok utazni. Mégsem értem, miért nem én vagyok azokon a képeken.

Valójában meg szeretek utazni. Kikapcsol. Mindaddig, míg a csomagokkal nem kell foglalkoznom, és tudom előre és biztosan, hol kell leszállni és abban is biztos vagyok, hogy egyáltalán jó buszra/vonatra szálltam- e fel.

Ja, merthogy én nem ülök fel repülőre.

Azért az életben megtennék ilyen apróságokat, mint pl. ellátogatni egy bolhapiacra. Egy vásárba. A bazárokat, május elsejei tömeghódító színkavalkádokat rég nem szeretem már, a dodgem-ben meg félek. De egy vásár... Talán végre találnék olcsóért egy biciklit. Egy bőrkabátot, mondjuk zöldet. A kávémon minimum egy százast spórolnék meg. Vennék valami antik ékszert is, ami egy hagyatékból került ki vásárfiának. Én elhinném ettől, hogy különleges vagyok- zöld bőrkabátban, antik ékszert magamra aggatva száguldoznék az új biciklimen. Miután megittam a kávémat. Persze.

Kapásból mondanám, hogy utálok utazni.